Évközi 2. hét, csütörtök – Mk 3,7-12
Örülünk-e annak, és merjük-e megvallani, hogy római katolikus keresztények vagyunk?
A mai evangéliumban a tisztátalan lelkek ugyanazt ismerték el Jézusról, amit később Simon Péter is megvallott, hogy Ő az Isten Fia. Jézus ezért Pétert megdicsérte, a tisztátalan lelkeknek azonban megtiltotta ennek a híresztelését. Miért? Mert az utóbbiak csak kényszerűségből hódoltak előtte, de közben telve voltak gyűlölettel, irigységgel és rosszakarattal. A sátán örökké gyűlölni fogja Jézust, az ő Édesanyját, a tanítványait, és minket is. Ezért a gonosz lelkek tanúságtétele nem kedves az 
Isten előtt, sőt kártékony.
Ezzel szemben a mi gyarló, de szeretetből fakadó szolgálatainkat Jézus oly annyira elfogadja, hogy általunk Ő maga gyakorolja az irgalmasságot, és Ő maga gyógyít. Törekedjünk arra, hogy mi Isten alkalmas eszközei lehessünk!
Legyen olyan a Jézus melletti tanúságtételünk, hogy ne szégyelljen minket Jézus majd a mennyei Atya előtt sem!