Évközi 3. hét, csütörtök – Mk 4,21-25
Tudjuk-e, hogy a hitünkben való gazdagodásunknak melyek a feltételei? Teljesítjük-e ezeket a feltételeket?
A mai evangéliumi rész utolsó mondatában Jézus azt mondja, hogy: „akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. Ezt a közmondást a kereskedéssel foglalkozó emberek fogalmazták meg, saját tapasztalatuk alapján.
Amikor Jézus az Isten országának megvalósulásáról beszél, Lukács evangéliuma szerint a példabeszédbeli főember is ezt mondja, amikor elveszi annak a szolgának mínáját, aki nem kamatoztatta, és odaadja annak, aki a tőle kapott egy mínájával újabb tízet szerzett (vö. Lk 19,26).
A mai evangéliumban Jézus ezt a mondást alkalmazza hallgatóira is. Ha a tanítványok fogékonyságuk révén gazdagodnak Isten titkainak ismeretében, akkor ez a gazdagságuk gyarapszik. Míg ha nem válik szívügyükké Jézus tanítása, akkor közönyük miatt még a meglévő csekély ismeretük is elvész.
Jézus ügye nem egy zártkörű csoport magánügye. Isten titkainak ismerete nem magánvagyon. Jézus azt kívánja, hogy tanítása a tanítványok által minél több ember előtt ismeretessé és világítóvá váljon. Aki csak magának akarja megtartani, az elveszíti. Aki viszont közkinccsé teszi, vagyis megosztja másokkal, az még bővebben részt kap belőle.
Mindegyikünk közreműködése szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a veszélyeket, amelyek a közösség hitét támadhatják. De ahhoz is, hogy egyéni és közösségi hitünkben gazdagodjunk.
Jézus hasonlatai Isten országának titkairól hozzásegítenek minket ahhoz, hogy befogadjuk Jézust, akinek szavai és jelenléte által az Isten országa megvalósul bennünk. Aki Jézusra hallgat és az ő világosságát befogadja, annak a belső világa kitárul és túláradó gazdagság tölti el. Ahhoz, hogy ezt továbbadhassuk, egyre személyesebben és mélyrehatóbban szükséges megismerni Jézust.
Jézus tanításának hallgatásából az ő tanításának hirdetőjévé válni nem egyszerűen csak lehetőség, hanem feladat. Az éltető tanítás ugyanis fényt, világosságot jelent az ember számára, melyet látható helyre teszünk, hogy mindenkire ráragyogjon. Jézus tanításában életet alakító erő rejlik, amelyet nem szükséges emberi bölcsességgel fokozni. Ahogyan engem, ugyanúgy másokat is formál, éltet Isten szava.
Egyéni és közösségi hitünk, életünk és tanúságtételünk így kapcsolódnak össze. A missziós lelkület az igazi hit megnyilvánulásának a tanúbizonysága. A célja pedig saját életünk kiteljesedése, mások életének a szolgálata, gazdagítása, vagyis növekedés az egyre gazdagabb és teljesebb életben.