Nagyböjt 2. hete, kedd – Iz 1,10.16-20; Mt 23,1-12
Mit teszünk, ha észreveszünk a papokban vagy másokban valamilyen hibát vagy bűnt?
Jézus üdvözítésünk legfontosabb eszközeit (a legszentebb áldozat bemutatását, a szentségeket, az evangélium hirdetését) emberi közvetítőkre, a papokra bízza. Így mintegy kiszolgáltatja, és a kezünkbe adja magát.
Ha a papok helyesen fogadják ezt a zavarba ejtő megtiszteltetést, és igyekeznek felnőni küldetésükhöz, akkor a hivatás szentsége megszenteli őket. Ha azonban visszaélnek hivatásukkal, súlyosan vétkeznek.
Nyugodtak lehetünk, hogy Isten nem közvetítőinek életszentségétől teszi függővé ajándékait. Papjainak tanítása akkor is érvényes, ha méltatlan száj hirdeti az evangéliumot. A szentségek akkor is hatnak, ha méltatlan kezek szolgáltatják ki. Viszont azzal, hogy a papok hibáit, vagy esetleg bűneit kibeszéljük, azon kívül, hogy az ő becsületükben jóvátehetetlen kárt okozunk, csak tetézzük a bajt, mert akadályozunk sok embert (és magunkat is) az üdvösség útján.
Isten szeretete akkor is érvényesül, ha mi nem továbbítjuk azoknak, akiknek Isten itt a földön személyesen rajtunk keresztül akarja adni a szeretetét. De jaj lesz azoknak, akik ezt elmulasztják! Ha viszont bárkinek a hibáit vagy bűneit észrevesszük, akkor Jézus tanítása szerint óvakodjunk attól, hogy ítélkezzünk fölötte. Ehelyett reflex-szerűen először magunkat vizsgáljuk meg, hogy mi nem vagyunk-e vétkesek. És mindenekelőtt arra törekedjünk, hogy mi ne kövessük el azokat a bűnöket, amelyeket másokban észrevettünk.
De nem elég kerülni a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat! Isten arra szólít fel minket Izaiás próféta által, hogy: „Tanuljatok meg jót tenni”! Ha mindennap tudatosan a jó megtételére törekszünk, főleg azokon a területeken, ahol mások hibáit véltük észrevenni, akkor a mi életünkben nem marad hely a rossznak. Gyónásaink végén nagyon fontos a bánatimának az a része, hogy: „a jóra törekszem”. És konkrétan azt is fontos tudnunk, hogy hibáinkkal és bűneinkkel kapcsolatban milyen helyes magatartásra, vagy milyen jó cselekedetek megtételére törekszünk.
Ha a saját érdekeink érvényesítése és a mások hibáinak keresése helyett igyekszünk másokkal jót tenni, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy ha olyanok is lennének a bűneink, mint a skarlát és a bíbor (tudvalevő, hogy mindkettő nagyon vörös), „fehérek lesznek”. Vagyis Isten a legnagyobb bűnök helyét is kifehéríti. Tehát, ha úgy térünk meg, hogy jóvá tesszük az igazságtalanságot és törekszünk a szeretetre, akkor Isten eltörli bűneinket.
„Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják” (Mt 23,12). Ezt Jézus nemcsak tanította, hanem meg is valósította. Ő legyen a példaképünk, aki „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8).