Március 29. Nagyböjt 4. hete, kedd

Nagyböjt 4. hete, kedd – Ez 47,1-12; Jn 5,1-16

Akarunk-e üdvözülni?

A mai evangéliumban szereplő 38 éve beteg ember bizonyára sokszor és sokat háboroghatott lelkében az emberek részvétlensége miatt, és bizonyára hangosan is sokszor megfogalmazhatta, hogy Betezdában (melynek a neve azt jelenti, hogy az irgalom háza) nincs jelen az irgalmasság. Tele lehetett a szíve elkeseredettséggel, hiszen 4 évtized alatt sok gyógyulást láthatott már, amelyek másokkal történtek. Ő pedig minden nap várta, hogy valaki majd a segítségére siet, de senki nem könyörült meg rajta. Ennek elmulasztását azonban nagy valószínűséggel a környezetére zúdított szitok-áradatnak is köszönhette.

Jézus is megbizonyosodhatott róla, hogy ez az ember nagyon is méltatlan a gyógyulásra. Hiszen részvéttel teli és segítőkész kérdésére, hogy: „Akarsz-e meggyógyulni?”, nem igenlően válaszolt, hanem Őrá is panasz-áradatot zúdított az emberek részvétlensége miatt.

Jézus megtehette volna, hogy mozgásba hozza a vizet és leviszi a beteget. De Ő inkább csodát tett, és ennek feltételeként Jézus nem kért még hitet sem. Mivel ilyen szempontból ez az ember nagy valószínűséggel reménytelen eset volt. Mert ennek az embernek nemcsak a teste betegedett meg, hanem a lelke is. Beteg lelkiállapotából adódóan meggyógyítása után nem mondott még egy köszönő szót sem. Az sem érdekelte, hogy ki gyógyította meg, hanem csak miután mások érdeklődtek utána, és ő nem tudta megmondani. Aztán pedig, amikor megtudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította, elárulta Jézus ellenségeinek, és ezzel Neki okozott bajt.

Vajon nem viselkedünk-e sokszor mi is hasonlóképpen? Nem vádolunk-e esetleg másokat érdektelenséggel és közömbösséggel? Ugyanakkor akarunk-e meggyógyulni?! És kérjük-e, engedjük-e, hogy Jézus meggyógyítson minket? Kihasználjuk-e a lehetőségeket, amikor Ő közeledik felénk? Nem keresünk-e helyette kifogásokat? Vajon az örök életet tartjuk-e a legfontosabbnak? Megteszünk-e minden tőlünk telhetőt az örök élet elnyerése érdekében? Hiszünk-e abban, hogy a gondviselő és irgalmas Isten tud minden bajunkról, gondja van ránk, és akar és képes is segíteni?

Jézus pedig tőlünk azt kérdezi meg, hogy akarunk-e üdvözülni. Eltölt-e minket az öröm, a hála, amikor megtapasztaljuk Jézus gyógyító jelenlétét? Készek vagyunk-e vállalni keresztjeinket Krisztussal együtt?

Jézus nekünk is felajánlja, hogy új életet kezdjünk. Engedjük meg, és akarjuk, hogy Jézus meggyógyítson minket, hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremhessük!