Húsvét 2. hete, csütörtök – Jn 3,31-36
Megvalljuk-e a hitünket azok előtt, akik nem hisznek?
A nem hívők számára érthetetlen a hívők viselkedése, és fordítva is így van. Ha mi valóban hívők vagyunk, akkor tudjuk, hogy a földies és a mennyei gondolkodás és viselkedés olyan távol van egymástól, mint a föld és az ég.
Ha valóban hívők vagyunk, akkor ez megnyilvánul abban, hogy másmilyen a viszonyunk a dolgokhoz, magunkhoz és a társainkhoz, mint a hitetleneké. 
És ha megvan bennünk a mások iránti áldozatos szeretet is, akkor ezt megtartjuk akkor is, ha bántóan, vagy erőszakosan másmilyen viselkedésre akarnak kényszeríteni minket.
Kérjük a Szentlelket, hogy teremtse újjá szívünket, és ezáltal megújuljunk bensőnkben. Úgy viszonyuljunk mindenhez és mindenkihez, hogy ugyanolyan értékrend és ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Jézus Krisztusban volt (vö. Fil 2,5).