Húsvét 7. hete, csütörtök – Jn 17,20-26
Mit teszünk azért, hogy megvalósuljon az az egység, amelyért Jézus az utolsó vacsorán imádkozott?
Időről időre, újra és újra mindenki az egység és az összefogás szükségességét hangoztatja. Ennek ellenére még a Krisztusban hívők között is nehezen valósul meg az egység. Legfeljebb abban tudnak az emberek egy ideig egységesek lenni, ha Jézus ellen vagy az ő Egyháza ellen fognak össze (mint ahogy Jézus elfogatása után Pilátus és Heródes is látszólag jó barátok lettek). De a mélyben közöttük továbbra is ellentmondások feszülnek.
Jézus szerint az emberek között lehetséges az a természetfölötti egység, amely az Atya és közte áll fenn. Ezért imádkozott így: „Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk”. Megismétli: „hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egy legyenek”.
Ugyanakkor tudjuk, hogy az Atya és a Fiú között fennálló egység, vagyis a kölcsönös egymásban lét az emberek között nem valósulhat meg. Csak az Atya és a Fiú között lehetséges az ‘én tebenned, te énbennem’ egysége. De olyan módon közöttünk is létrejöhet a természetfölötti egység, ahogyan Jézus fogalmazott, hogy: „mibennünk… teljesen egy legyenek”. Burkoltan utalt arra is hogy ez a Szentlélek által lehetséges, „hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek”.
Ezt az egységet az első keresztény közösségek korán megtapasztalták. Már János apostol azt kívánja azoknak, akiknek az első levelét írja, hogy: „ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1Jn 1,3).
Nyilvánvaló, hogy a magunk erejéből nem jöhet létre közöttünk olyan fokú egység és szeretet, amely az Atya és a Fiú között van (az egymásnak való teljes odaadás, egymás teljes elfogadása). Egyedül a Szentlélek, a szeretet Lelke tudja megvalósítani az emberek között az Atya és a Fiú között fennálló közösséget. Ezért amikor Jézus az ilyen egységért imádkozott, akkor valójában a Szentlélek kiáradásáért imádkozott.
A Krisztusban hívők közösségének alapja a Megváltóba vetett hit, és az abból fakadó egymás iránti áldozatos szeretet. Egység csak ott van, ahol mindenki éli az Atya és a Fiú egymás iránti kölcsönös szeretetét (egymás elfogadását, és az egymásnak való odaadását). Ez az egység aztán ismertető jegye, bizonyítéka a világ előtt is annak, hogy ez az Egyház valóban Krisztus Egyháza.
Ahogyan Krisztus nélkül nem lehet béke a világon, ugyanúgy a Szentháromság nélkül sem jöhet létre egység. Ezért ha igazi egységet akarunk, akkor mi is kérjük a Szentlelket és fogadjuk be! Mert az egység csak az Ő közreműködésével tud megvalósulni.