Évközi 11. hét, péntek – Mt 6,19-23
Mennyire értékes az életünk?
Aki igazán értékes életet akar élni, az értékes célokat tűz ki maga elé, és céljai eléréséhez megfelelő eszközöket választ. A célok között felállítható bizonyos értékrendi sorrend is, de minden célnak akkor van igazán értéke, ha személyekhez kapcsolódnak. Mert mindennek és mindenkinek nemcsak önmagában vett értéke van, hanem ún. relatív értéke is. Ez attól függ, hogy egy bizonyos dolog vagy személy mennyire értékes a hozzánk való viszonya szerint.
Vajon felismertük-e, hogy az értékes kapcsolataink a legértékesebb kincseink, és ezen belül pedig az Istennel való kapcsolatunk?
Az, hogy ki mit tart nagyobb értéknek, meghatározza az illető egész életét, illetve minden tettét. Céljaink sorrendjét is ennek megfelelően alakítjuk ki. 
Bizonyos erkölcsi állásfoglalások és döntések miatt szükséges a fontossági sorrend megállapítása.
Akik nem hisznek az örök életben, azok ennek a világnak az értékeiből alakítanak ki fontossági sorrendet maguk számára. Ők úgy gondolkodhatnak, hogy szemesnek áll a világ, és földi kincseket harácsolnak. Észre sem veszik, hogy az önzés által mennyire meg tud romlani a tekintet, vagyis az érték-ítélet, és zavarodottság, nyugtalanság lehet úrrá az ilyen ember szívén.
A túlzott anyagiasságnak (kapzsiságnak) az a veszélye, hogy az ember szívét (egyéniségét) beszűkíti. Az ilyen ember nem veszi észre az örök értékeket. Ezért van szükség látó szemre. Ahogy testi szemünkkel eligazodunk a környezetünkben, úgy a lelki szemünk is hozzásegít az igazi értékek meglátásához. Akinek egészséges a szemlélete, az ismeri fel az igazi kincset.
Jézus szerint a szem épségét a tiszta szív biztosítja. Ha tiszta a szív, a tekintet is tiszta, és világosságban élünk. De ha önzés, vagy gyűlölködés lakik az ember szívében, akkor az ember tekintete is megromlik, és az emberben káosz és zűrzavar lesz. A szív és a szem tisztaságát a szeretet biztosítja. Antoine de Saint-Exupéry írja: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.
Adjon nekünk az Isten az örök életbe vetett hit által világos látást, hogy Istennel való szeretet-kapcsolatunkat tartsuk a legnagyobb kincsnek! Ha a többi kapcsolatunkat Istenben létesítjük, akkor ezek a kapcsolatok is örökké megmaradnak, és így tudnak adni igazi boldogságot. Aquinói szent Tamás szerint: „igazi boldogságot csak az értékeknek és az értékes személyeknek az elvesztés félelme nélküli birtoklása ad”.
Földi javainkat az Istenben létesített kapcsolatok ápolására érdemes fordítani. Így lehet gyűjteni kincseket a mennyben, és így lesz igaz, amit Jézus mondott, hogy: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek is” (Lk 12,34).
Kérjük Jézust, gyógyítsa meg szívünkkel együtt a lelki vakságunkat is. Adja meg nekünk, hogy lássunk, és vegyük észre azt, hogy miénk lehet Isten, és Vele együtt a világ minden kincse, továbbá azok, akikkel a földön szeretet-kapcsolatban élünk.