Évközi 18. vasárnap Préd 1,2; 2,21-23; Kol 3,1-5.9-11; Lk 12,13-21
Ki az igazán gazdag ember?
A mai evangéliumban Jézus határozottan megmondja, hogy Ő nem azért jött, hogy az osztozkodást tegye igazságosabbá a testvérek között. Inkább azért jött, hogy az örökölt javak közös birtoklásában segítse a testvéreket. Felhívja a vagyont gyűjtögető embernek a figyelmét is: „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet”. A szentleckében pedig Pál apostol ajánlja, hogy: „Keressétek tehát azt, ami odafönt van”!
Általános tapasztalat, hogy az önzés, a kapzsiság, az irigység megronthatja a rokoni kapcsolatokat is. Molière-nek a Fösvény c. drámája bemutatja, hogy az önzés lealacsonyítja, tönkreteszi, megbénítja az embert.
Széchenyi István azt írja a naplójában, hogy „Csak az önös (=önző ember) hibázza el életét. A nagy (ember) nemzeteket hordoz szívében”. A Hitel c. művében hasonlóan fogalmaz: „Csak a gyenge szereti önmagát. Az erős egész nemzeteket hordoz a szívében”.
Jézus a mai evangéliumban mondja: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. Helyette azt ajánlja, hogy Istenben gazdagodjunk.
Hogyan lehet Istenben gazdagodni?
Isten arra hív minket, hogy már ebben a földi életünkben az ő életét éljük. Ő akar lenni a mi kincsünk, életünk értelme, az örök életünk. Őt a halál sem veheti el tőlünk. Akkor tudunk gazdagodni Istenben, ha Vele együttműködve mindent szeretettel teszünk. Amink van (bármennyivel is rendelkezzünk), azt helyesen használjuk fel mások javára!
A földi javak nem arra valók, hogy fölhalmozzuk őket, hanem hogy okosan éljünk velük. Fontos tudatosítanunk, hogy önmagában a vagyon csupán egy eszköz, amelyet jóra, illetve rosszra lehet használni. Ezért a vagyonban való bővelkedés csupán felerősíti azt a jót, vagy rosszat, ami bennünk van. Nem az a gazdag ember, aki minél többet gyűjt össze magának, hanem aki bátran, ügyesen és helyesen használja fel mindazt, amivel rendelkezik.
Szabad, sőt szükséges tervezgetnünk a jövőnket. De közben ne feledkezzünk meg arról, hogy az idő rövid, és egyre kevesebb időnk van arra, hogy Istenben gazdagodjunk. Az tud gazdagodni Istenben, aki a rá bízott anyagi, vagy szellemi javakkal arra törekszik, hogy mások üdvösségét előmozdítsa. Ezzel biztosíthatjuk az örök életünket. Ha ebben serénykedünk, akkor számíthatunk Istenre, valamint egymásra is.
„Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. Az ember élete a szeretetben válik teljessé. Az Istenben való gazdagodás lehet a sikeres élet egyetlen útja. Ezért fontos az Istennel való kapcsolatunk erősítése (Isten bennünk való egyre erősebb jelenléte). A magunk részéről ezért érdemes megtenni mindent! Így lehetünk boldogok nemcsak a földi, hanem az örök életben is.