Évközi 18. hét, szerda – Mt 15,21-28
Állhatatosak és kitartóak vagyunk-e a kérő imádságban?
Általában szoros kapcsolat van a hit, illetve a csoda között. Jézus sokszor azért tett csodát, hogy felébressze a hitet. Más esetekben fordítva történnek a dolgok. Először hitre van szükség, amit a csoda követ. Jézus mintegy a hit jutalmaként tesz csodát. Így van ez a jerikói vak esetében is, aki így fejezi ki hitét: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” (Lk 18,39). Jézusnak köszönhetően ezután nyeri vissza szeme világát.
A mai evangéliumban a kánaáni asszony is így kérte Jézus segítségét: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia!” Ő nem a maga, hanem leánya számára kért gyógyulást. Jézus „azonban szóra sem méltatta”. Majd arra hivatkozott, hogy küldetése egyedül Izrael fiaihoz szól. „Ám az asszony odajött, és leborult előtte”. Ekkor hangzott el Jézus szokatlanul kemény, sőt sértőnek tűnő mondata: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak”.
Jézus elutasító szavai ellenére az asszony nem sértődött meg. Hitével, valamint bizalmával elérte, hogy Jézus kivételt tegyen vele és teljesítse kérését. A történet végén Jézus 
kifejezetten arról beszél, hogy az asszony nagy hitét, illetve alázatos viselkedését jutalmazta meg a csodával, a leánya meggyógyításával.
A kánaáni asszony az egyik példaképe a kitartó, a fáradságot nem ismerő kérő imának. Nem perelt Istennel, nem állította, hogy neki bármi is jár Jézustól, hanem csak állhatatosan kért, továbbá bízott Benne. Nem önérzeteskedett, hanem elfogadta az utolsó helyet.
A kánaáni asszony alázatos, megtört szíve legyen példakép számunkra! Isten előtt az alázatos, illetve töredelmes szívű ember kedves. Ha ilyenek leszünk, akkor bízhatunk Isten irgalmában, abban, hogy Őhozzá intézett kéréseink meghallgatásra találnak.
Ha igazán szeretjük hozzátartozóinkat, akkor a magunk részéről tegyünk meg mindent testi-lelki egészségükért! Ez magában foglalja az értük mondott imáinkat is. Konkrétan nevezzük meg, hogy mit kérünk számukra! Bízzunk abban, hogy Jézus megmutatja nekünk az utat és a módot, amely által hozzátartozóink meggyógyulhatnak a betegségükből! Vagy, ha betegségük nem gyógyítható, akkor fogadjuk el azt is! Ebben az esetben nyugodjunk meg abban, hogy a legfontosabb az örök üdvösség. Erről se feledkezzünk meg, ezt is bátran kérjük Jézustól!
Óvakodjunk attól, hogy a nehézségek, (akár a gyógyíthatatlannak tűnő, halálos betegségek is) elégedetlenséggel, félelemmel, zúgolódással töltsenek el minket, sőt esetleg lázadásra késztessenek! Töretlen bizalommal higgyünk Isten gondviselő jóságában!
Megilletődéssel, illetve hálával köszönjük meg Istennek, hogy örök, valamint irgalmas szeretettel szeret minket, megkönyörült rajtunk, és üdvözíteni akar minket!