Évközi 18. hét csütörtök – Mt 16,13-23
El tudjuk-e fogadni a szenvedő Jézus Krisztust?
Péter hitvallását követően Jézus a Rá váró szenvedésekről beszélt az apostolainak. Szavai nem csupán értetlenséget váltottak ki, hanem Péter apostol részéről ellenkezést is: „Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!”
Péter és apostoltársai szívesebben örültek volna egy olyan Messiásnak, aki dicsőségesen lép az emberek elé. Ez meg is történik majd Jézus feltámadásával, de ehhez előbb szükséges volt átlépnie a halál kapuján.
Jézus szenvedésére és halálára gondolva néha talán bennünk is felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség Jézus kereszthalálára. Ha lett volna Istennek más lehetősége arra, hogy jobban kifejezze számunkra, hogy mennyire szeret minket, akkor azt választotta volna.
Jézus tudatosan vállalta a szenvedést, tudatosan hozta meg áldozatát. Nincs más magyarázat arra, hogy miért vállalta ennyire tudatosan az értünk való szenvedést, minthogy ezzel bizonyítsa számunkra irántunk való szeretetét. Pál apostol ezt így fogalmazta meg: „szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20).