Évközi 21. hét, szombat – Mt 25,14-30
Ismerjük-e talentumainkat, és kamatoztatjuk-e azokat?
Talentumaink alatt általában a testi, lelki, szellemi adottságainkat értjük. De ide sorolhatjuk azokat a körülményeket, illetve lehetőségeket is, amelyekbe kerülünk. Ezeket nem azért kapjuk, hogy általuk saját magunknak gyűjtsünk kincseket, vagy dicsőséget, hanem hogy azoknak a javára fordítsuk, akiket az Isten ránk bízott. Ezzel fejezzük ki Isten iránti hűséges szeretetünket.
Ne feledkezzünk meg a legfontosabb képességünkről sem, hogy tudunk szeretni! Az is fontos, hogy növekedjünk a szeretetben!
Amikor Jézus háromszor is azt kérdezte Pétertől, hogy szereti-e Őt, Jézus mindhárom alkalommal a bárányait, illetve juhait bízta Péterre (vö. Jn 21,15-17). Így tesz az Isten velünk is. A Tőle kapott adományaink által Ő maga akar munkálkodni bennünk és általunk. Különböző körülmények között, egyedi feladatainkkal maga az Isten akar jelen lenni általunk a világban. Közreműködésünkkel akarja szeretni azokat, akiket ránk bízott. A mi szívünket, eszünket, kezünket, valamint lábunkat, egyszóval minket akar használni az Isten ott, ahol élünk.
Isten szabadon osztja ajándékait. Ne azt nézzük, hogy a másik mit kapott, hanem azt kamatoztassuk, amit mi kaptunk! Felelősségtudattal, ugyanakkor örömmel éljünk képességeinkkel, lehetőségeinkkel! Az a szolga, aki elásta az urától kapott egy talentumát, nem az iránta való bizalom jelét látta benne, hanem tehernek tekintette. Tudta ő is, hogy mit várna tőle a gazdája. De ahelyett, hogy urának iránta való bizalma okos és bátor tettekre ösztönözte volna, helyette megbénította a felelősségtudat, a helyzetétől, valamint a feladattól való félelem. Képességeinkben, illetve lehetőségeinkben azáltal növekedhetünk, ha élünk velük, ha használjuk őket.
A szeretetre való képességünkben végtelen lehetőségünk van a fejlődésre. Megtanulni szeretni minden erőfeszítésünket megkívánó, egész életre szóló komoly feladat, amely magában hordja a csalódások, illetve a kudarcok lehetőségét is. Tudjuk, hogy a szeretet az adás, valamint az elfogadás kölcsönössége. Sokszor kevésnek érezzük azt, amit adni tudunk. Ennek ellenére becsüljük meg, amink van! Amivel pedig rendelkezünk, azzal éljünk is!
Isten segítségünkre siet, és képessé tesz minket a szeretetből fakadó szolgálatra a nekünk adott Szentlélek segítségével. Ha együttműködünk Vele, akkor bízhatunk abban, hogy amikor az Úr eljön, minket is derék, hű szolgájának fog nevezni, és részt ad nekünk az ő boldogságából.