Évközi 22. vasárnap – Lk 14,1.7-14
Hogyan nyerhetjük el Isten megbecsülését?
Jézus azt tanácsolja nekünk, hogy legyünk alázatosak. Tudjuk-e, hogy mit jelent alázatosnak lenni?
Alfréd Adler (osztrák pszichiáter) szerint az ember legalapvetőbb ösztöne egy olyan érvényesülési vágy, amely arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén és hatalmát afelett erősítse.
Tapasztalhatjuk, hogy a teljesítményre irányult korunkban minden területen hatalmi harc folyik (küzdelem az érvényesülésért, a nagyobb birtoklásért). Ebben a teljesítmény központú küzdelemben azonban könnyen beleeshetünk abba a csapdába, hogy önmagunk körül forogjunk (akár olyan áron is, hogy másokat háttérbe szorítunk, vagy magunk alá gyűrünk). Ez hosszú távon a kapcsolataink romlásához tud vezetni, amihez aztán más negatív következmények is párosulhatnak.
Ezzel szemben Jézus arra mutat rá, hogy Istennek azt a megbecsülését, ami után vágyunk legbelül, egyedül az alázattal érdemelhetjük ki.
Tudjuk-e, hogy Mit jelent alázatosnak lenni?
Tudjuk-e, Hogyan lehetünk alázatosak?
Avilai Nagy Szent Teréz szerint az alázatosság az igazság elfogadása (önmagunk elfogadása olyannak, amilyenek vagyunk, adottságainkkal, valamint korlátainkkal együtt). Vagyis tárgyilagos belátása, illetve beismerése annak, hogy az ember minden képessége, tehetsége és lehetősége Isten ajándéka. Az alázatos ember tudja, hol a helye a világban. Elismeri, hogy mindenét, amije csak van, Istentől kapta. Pál apostol írja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7). Ugyanakkor az alázatos ember azt is tudja, hogy mindazt amivel rendelkezik, azért kapta, hogy másokat felemeljen, másokat szolgáljon. Legyen bármekkora tudása, rendelkezzem bármekkora vagyonnal, mindazt azért kapta, hogy azzal mások üdvösségét előmozdítsa.
Ne keverjük össze az alázatosságot az alázatoskodással! Ugyanígy a szolgálatot se keverjük össze a szolgalelkűséggel! A meghunyászkodás, illetve az alázatoskodás nem erény!
Az igazi alázatra, illetve az igazi szeretetre Jézus adott példát, betlehemi születésétől kezdve kereszthaláláig: „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta…” (Fil 2,8-9). A mai evangéliumi részletben mondta Jézus, hogy: „mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják”.
Az alázatosság megnyitja szívünket Isten előtt, Aki maga a szeretet. Akit pedig betölt Isten szeretete, az lehetőséget biztosít Isten számára, hogy ma is csodákat tudjon tenni.