Október 4. – Assisi Szent Ferenc – Mt 11,25-30
Hogyan követhetjük Assisi Szent Ferencet?
Assisi Szent Ferenc alapvető élménye és életének meghatározója a Krisztussal való személyes találkozás, továbbá Krisztus egyre nagyobb szeretete, valamint a Vele való egység volt. Megrendülve tapasztalta, hogy a háromszemélyű egy Isten mennyire közel jött hozzánk Krisztusban. Testvérünkké lett, a Szentlélek által pedig bennünk él.
Ferenc egész életében a fölséges és dicsőséges háromszemélyű egy Istent imádta. Értelmének hódolata az evangélium elfogadása volt. Akaratának hódolata az 
Isten akaratának a keresése, illetve teljesítése volt, hogy minden ember üdvözüljön. Érzelmeinek a hódolata pedig az, hogy egyre jobban szeresse Istent. Élete vége felé mondta, hogy: „Testvéreim! Szeressük egyre jobban Istent, mert eddig még vajmi kevéssé szerettük Őt!”
Ha követni akarjuk Assisi Szent Ferencet, akkor tegyük magunkévá az ő kedves imáját: „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét! Adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz akaratodat”.
Isten fölsége, valamint dicsősége abban mutatkozik meg, hogy kicsinységünk, illetve gyöngeségünk ellenére nagy dolgokat művel általunk. Emiatt csodálattal teli hálával gondolhatunk vissza életünkre! Mert egyáltalán nem a mi érdemünk még az sem, hogy megmaradtunk a hitben.
Kérjük Istentől: Ragyogja be szívünk sötétségét:
– hogy meglássuk, mi jön a Lélektől, és mi van ellene. Pál apostol írta, hogy: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok” (1Tessz 5,21-22).
– hogy a megtérés utáni vágy ne lankadjon bennünk, sem egyénileg, sem a közösségünkben!
– hogy sohase adjuk fel az újrakezdés reményét! Változtassunk azon, amin szükséges és lehetséges, fogadjuk el azt, amin nem lehet változtatni, a kettőt pedig tudjuk megkülönböztetni egymástól!
Kérjünk „igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet”, hogy ne engedjünk a beletörődés kísértésének! Ne nyomjuk el lelkiismeretünk hangját, ne essünk újra régi hibáinkba, bűneinkbe, az evangélium szerinti élet örömét pedig ne cseréljük fel egy kényelmes életmódra! Merítsünk bátorságot abból, hogy Krisztus velünk és bennünk van! Kövessük mindig Őt!
Végezetül azt kérjük, hogy adjon nekünk olthatatlan, „tökéletes szeretetet”, vagyis hogy Krisztus szeretetével szeressük egymást! Ne csupán beszéljünk a testvéri közösségről, hanem éljük is azt! Kérjük a Szentlelket, hogy Krisztusban el tudjuk fogadni egymást, mint az Úr ajándékát!
Ferenc élete legvégén azt mondta: „Én megtettem, amit tennem kellett, most tegyétek meg, amit nektek kell tennetek!”. Itt és most úgy kövessük Assisi Szent Ferencet, mint ahogyan ő követte Krisztust!