Évközi 2. hét, csütörtök – Mk 3,7-12
Örülünk-e annak, hogy római katolikus keresztények vagyunk?
Amikor Simon Péter megvallotta, hogy Jézus az Isten fia, akkor Ő megdicsérte Pétert. A mai evangéliumban a tisztátalan lelkek ugyanezt ismerték el Jézusról. „Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda Ő”. Miért? Mert az utóbbiak csak kényszerűségből hódoltak előtte, de közben telve voltak gyűlölettel, irigységgel, valamint rosszakarattal. A sátán örökké gyűlölni fogja Jézust, az ő Édesanyját, a tanítványait, és minket is. Ezért a gonosz lelkek tanúságtétele nem kedves az Isten előtt, sőt kártékony.
Ezzel szemben a mi gyarló, de szeretetből fakadó szolgálatainkat Jézus oly annyira elfogadja, hogy általunk Ő maga gyakorolja az irgalmasságot, Ő maga gyógyít. Szent testének vételéből merítsünk ehhez erőt, hogy Isten alkalmas eszközei lehessünk!
Legyen olyan a Jézus melletti tanúságtételünk, hogy Ő ne szégyelljen majd minket a mennyei Atya előtt sem!