Húsvét 4. vasárnapja A – Krisztusnak, a Jó Pásztornak és a papi, szerzetesi hivatásoknak a vasárnapja ApCs. 2,36-41; 1Pét 2,20-25; Jn 10,1-10
Figyelünk-e a Jó Pásztorra, Jézusra? Imádkozunk-e azért, hogy hivatásunkat felismerjük, és Isten akarata szerint töltsük be?
Mielőtt Jézus kijelenti magáról, hogy „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10,11), közvetlenül előtte, a mai evangéliumi részletben azt mondja, hogy: „Aki… az ajtón megy be, az a juhok pásztora”. Később pedig azt mondja, hogy: „Én vagyok az ajtó”.
Jézus nélkül az emberiség a halállal összezárt világban élt. Képletesen szólva Jézus a megtestesülésén, valamint a föltámadásán keresztül lépett be a halálra szánt emberiség aklába. Ő Maga válik ajtóvá, amely az életre nyílik, magának Istennek az életére. Ezen az ajtón mindenki szabadon távozhat, szabadon beléphet. Ahogy Jézus mondja: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál”.
A hívő keresztény embernek nem lehet fontosabb feladata az életben, mint megtalálni az örök életre vivő kaput, vagyis Jézust. Hiszen egyedül ezen a kapun keresztül lehet bemenni az örök életre.
Mivel Jézus nincs látható alakban az ő népével, ezért olyan pásztorokra van szükség, akik a rájuk bízottakat elvezetik Krisztushoz, Aki által mindannyian eljuthatunk az Atyához.
Mindnyájunknak szükséges figyelni a Jó Pásztorunk hangjára! Minden feladatunkat hivatásunknak megfelelően teljesítsük, és Jó Pásztorunkat követve másoknak is legyünk segítségére az Ő követésében!
Azzal szükséges kezdeni minden napunkat, hogy tudatosítjuk magunkban az aznapi feladatainkat. Közben ne feledkezzünk meg arról se, amely életünk legfőbb célja, hogy eljussunk az üdvösségre.
Mindnyájan kapunk valamilyen hivatást, és ezzel együtt egy küldetést is. Minden küldetés egy konkrét közösséghez, vagy bizonyos csoporthoz szól. Végső soron mindnyájunknak az a hívatása, hogy Jézus példája szerint jó pásztorként szeressük, illetve szolgáljuk azokat, akiket személyesen ránk bízott a gondunkat viselő Isten.
Kérjük a mennyei Atyát, hogy adjon kellő számú, megfelelő lelkületű pásztort! Szentlelkével erősítse meg őket, hogy hiteles képviselői lehessenek az üdvösségre vezető Kapunak és Pásztornak (Jézus Krisztusnak)!
Úr Jézus! Te papjaidon keresztül akarod folytatni jelenlétedet közöttünk. Az ő szolgálatuk által Te vagy jelen köztünk a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és általuk bocsátod meg minden botlásunkat. Segítsd meg őket, hogy szavaik mindig a te szavaid, tetteik mindig a te tetteid legyenek, egész életük pedig hűségesen tükrözze a te életedet! Hadd legyenek ők olyan emberek, akik népük nevében szólnak Istenhez, az embereknek pedig Róla beszélnek! Úgy szolgálják Anyaszentegyházunkat, hogy vezetésükkel mindnyájan eljussunk Hozzád, valamint Általad az Atyához! Ámen!