Húsvét 5. hete, szerda – Jn 15,1-8
Életünk legfontosabb feladatának tartjuk-e a Jézussal, valamint az embertársainkkal való kapcsolataink ápolását?
Jézusnak a szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott hasonlata arra buzdít minket, hogy éljünk életközösségben az Atyával, a Fiúval, valamint egymással.
Jézus jelzőt is tett a szőlőtő elé: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Ezzel hangsúlyozni akarja, hogy egyedül Ő ad igazi, valóságos életet. Mert általa ugyanaz az élet jár át minket is, amely az Atyában volt és van kezdettől fogva. Ez nem olyan, mint amit általában életnek gondolunk, hanem ez Isten élete bennünk. Jézus révén mi is valóságosan Isten gyermekei vagyunk.
A szőlővesszők azért kapják az életet, hogy gyümölcsöt hozzanak. De „Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem” – mondja Jézus. Majd folytatja, hogy: „Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz”.
Alapvető küldetésünk a gyümölcstermés, vagyis mások életének szeretetből fakadó gazdagítása. Az a feladatunk, hogy Jézus Krisztusból, vagyis a Vele való kapcsolatból úgy éljünk, hogy Vele együtt vállaljuk a szolgáló szeretet tetteit is.