Úrnapja A – Jn 6,51-58
Mire tanít minket Krisztus szent Testének és vérének ünnepe?
Szentháromság vasárnapja és Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe 1264 óta egymást követi, valamint tartalmában is szorosan egybefonódik.
Múlt vasárnap arról elmélkedtünk, hogy Krisztus megdicsőült emberi teste is fölkerült a Szentháromság szeretet-közösségébe. Pünkösdkor pedig azt ünnepeltük, hogy az Atya és a Fiú azért küldték el a Szentlelket, hogy mi is eljuthassunk az Istennel való szeretet-egységre.
Isten már most, a földi életünkben is velünk egészen eggyé akar válni, hogy Isten életét éljük. Nem úgy, hogy felolvadunk benne, hanem személyiségünket teljesen ki akarja bontani, hogy a Szentlélek által személyes kapcsolatunk lehessen az Atyával, valamint a Fiúval, vagyis hogy Isten életét éljük.
Minden életnek szüksége van arra, hogy táplálják. Jézus az Atyával való kapcsolatából táplálkozik, Isten életének ősforrása az Atya. Számunkra pedig Isten életének a tápláléka, vagyis fenntartója „a mennyből alászállott élő kenyér”. Jézus mondja, hogy:„Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van,… az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él… Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.”
A földi életben való megmaradásunkhoz földi eledelre van szükségünk. Aki nem vesz magához táplálékot, az meghal. Ehhez hasonlóan a Szentháromság örök életének bennünk való fenntartásához mennyei eledelre, az Oltáriszentségre van szükségünk. Ezt is ugyanúgy rendszeresen szükséges magunkhoz venni, mint a földi táplálékot, legalább minden vasárnap.
2000 év óta Jézusnak a mi lábunkra, kezünkre és főleg a szívünkre van szüksége, hogy tovább folytathassa megváltói és üdvözítő művét. 5-600 éve erre hívják fel a figyelmet az úrnapi körmenetek, amikor felmutatjuk a világnak az Oltáriszentséget, mint az örök életünk forrását, valamint táplálóját, Aki belülről éltet és alakít bennünket.