Évközi 15. hét, szerda – Mt 11,25-27 – Hálásak vagyunk-e azért, hogy Isten feltárta nekünk legszemélyesebb titkait?
Másfél hete (évközi 14. vasárnapon) hallottuk ezt az evangéliumi részletet, melyben Jézus az Istent dicsőítő magasztalással fejezi be tanítását. Elragadtatott csodálattal dicséri, hogy a Mennyei Atya, mint az „ég és föld Ura” úgy határozott, hogy nem az okosaknak, valamit a bölcseknek nyilatkoztatja ki isteni életének legbensőbb titkait, hanem a „kicsinyeknek”. Jézus ebben az Atya jóságának, illetve szeretetének megnyilatkozását látja. Tovább folytatja a magasztalást, amikor feltárja az Atyával való kapcsolatát, amely már a Fiú részéről történő kinyilatkoztatás.
A Szentháromság elképzelhetetlenül nagy ajándéka, hogy az Atyát, valamint a Fiút mi is megismerhetjük a kinyilatkoztatásból (és kizárólag ebből).
Jézussal együtt mi is magasztaljuk az Atyát azért, mert Neki úgy tetszett, hogy a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki az ő titkait! Legyünk hálásak, hogy mi lehetünk ezek a kicsinyek! Ezen kívül még azért is magasztaljuk az Atyát, hogy egyszülött Fiát nekünk adta! Magasztalás jár a Fiúnak is, mert szeretettel vállalta és teljesítette küldetését!