Évközi 17. vasárnap A – 1Kir 3.5. 7-12; Rom 8,28-30; Mt 13,44-52
Értjük-e, hogy Jézus példabeszédeinek mi a legfőbb mondanivalója? Tudjuk-e, hogy a mai evangéliumi részletben mit jelent a földbe rejtett kincs, illetve az igazgyöngy?
A mai evangéliumi részlettel lezárul Máté evangéliumának 13. fejezete, melynek hét példabeszédében Jézus az Isten országáról mond hasonlatokat. Az utolsó három példabeszéd a kincsről, a gyöngyről és a hálóról szól. Ezek végén Jézus elmondja, hogy mi történik azzal, aki igazán befogadta, vagyis aki „megértette” a példabeszédeket.
Lényeges, hogy a földbe rejtett kincset véletlenül nem lehet megtalálni! Figyelmetlenül bandukolva soha nem botlunk bele. A kincsre csak az talál rá, aki műveli a földet, ami tulajdonjogilag nem is az övé. Így ér minket az a nagy meglepetés, hogy megtaláljuk a szántóföldben elrejtett kincset. Ehhez arra van szükség, hogy tegyük Isten akarata szerint a másokról gondoskodó szeretetnek az olykor kicsinek tűnő tetteit.
Ugyanígy van ez a gyönggyel is. Az igazán értékes gyöngyre is csak az talál rá, aki tudatosan keresi. Az áldozatos szeretet gyöngyei között az a legértékesebb, ha valaki egész életét adja azokért, akiket Isten neki adott.
A háló példája pedig azt tanítja, hogy a legértékesebb kincs mellett általában többféle értéket is találunk. Nekünk az igazán értékeset szükséges keresnünk.
Az első két példabeszéd fontos üzenete, hogy Isten országa olyan, mint az értékes kincs, illetve mint az igazgyöngy, melyeknek három közös jellemzőjük van:
- önmagukban felülmúlják minden várakozásunkat,
- megszerzésükhöz semmilyen ár nem lehet drága,
- tulajdonosaik szívét eltölti az öröm.
Mi már tudjuk, hogy az értékes kincs és az igazgyöngy az Isten országa, pontosabban maga Jézus Krisztus, Akiben az Isten országa eljött közénk.
Az Úr Jézussal való találkozás, a belé vetett hit nem egyszerűen valamilyen szép esemény, ami megtörténhet az életben, nem egy ajándék a sok közül. A feltámadt Úrral való találkozás a legértékesebb, ami megtörténhet velünk. Ez az, ami gyökeresen megváltoztathatja az életünket. Nem valami, amit többletként hozzá lehet tenni egy már önmagában is elég jónak tekinthető élethez, hanem más életminőség: olyan kincs, amely valójában többet ér, mint az összes többi. Nem hasonlítható semmi máshoz.
Csak ha ennek tudatában vagyunk akkor leszünk képesek birtokba venni a kincset. A példázatok két főszereplője ugyanazt cselekszi, hogy a kincsre, illetve a gyöngyre szert tegyen. Az egyetlen, amit ehhez tesznek, hogy érte mindent eladniuk. Nincs arról szó, hogy a kincsnek vagy a gyöngynek meghatározott értéke volna. Értékük a „minden” (Mt 13,44.46), amink van, minden, amik vagyunk. Ez a kincs többet ér az életnél, mert éppen ez teszi értékessé az életet, mindazt, amit valaki megél.
Kérjük az Urat: élj bennem, és egyre teljesebben vegyél birtokba engem!