Évközi 21. hét, szombat – Mt 25,14-30
Ismerjük-e talentumainkat, és kamatoztatjuk-e azokat?
Isten szabadon osztja ajándékait. Ne azt nézzük, hogy a másik mit kapott, hanem azt kamatoztassuk, amit mi kaptunk! Felelősségtudattal, ugyanakkor örömmel éljünk képességeinkkel, lehetőségeinkkel! Az a szolga, aki elásta az urától kapott egy talentumát, nem az iránta való bizalom jelét látta benne, hanem tehernek tekintette. Tudta ő is, hogy mit várna tőle a gazdája. De ahelyett, hogy urának iránta való bizalma okos, bátor tettekre ösztönözte volna, helyette megbénította a felelősségtudat, a helyzetétől, valamint a feladattól való félelem. Képességeinkben, illetve lehetőségeinkben azáltal növekedhetünk, ha élünk velük, ha használjuk őket.
Ne feledkezzünk meg a legfontosabb képességünkről sem, hogy tudunk szeretni! Nagyon fontos, hogy növekedjünk a szeretetben!
A szeretetre való képességünkben végtelen lehetőségünk van a fejlődésre. Megtanulni szeretni minden erőfeszítésünket megkívánó, egész életre szóló komoly feladat, amely magában hordja a csalódások, illetve a kudarcok lehetőségét is.
Isten segítségünkre siet. Ő képessé tesz minket a szeretetből fakadó szolgálatra a nekünk adott Szentlélek segítségével. Ha együttműködünk Vele, akkor bízhatunk abban, hogy amikor az Úr eljön, minket is derék, hű szolgájának fog nevezni, és részt ad nekünk az ő boldogságából.