Húsvét 4. hete, hétfő – Jn 10,1-10
Mindennapi életünkben nem feledkezünk-e meg arról, hogy csak Jézusra figyelve és Jézust követve találjuk meg örök boldogságunkat?
A tegnapi evangéliumi részletben Jézus úgy mutatkozott be, mint jó Pásztor, szembeállítva magát a béressel. A mai részletben is esik szó a juhok pásztoráról, és arról is beszél, hogy „a juhok hallgatnak szavára.” „Nevükön szólítja juhait,… előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.”
Aztán ajtóhoz/kapuhoz hasonlítja magát Jézus. Kétszer is mondja, hogy „Én vagyok az ajtó a juhok számára.” „Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, és legelőre talál.” Itt is megnevezi a vele szemben állókat: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, az tolvaj és rabló.” És „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.”
Hogy megértsük, milyen értelemben hasonlítja magát Jézus az ajtóhoz, illetve a kapuhoz, Jézus meg is magyarázza az ajtó (ill. kapu) kettős szerepét. Az ajtó (ill. kapu) (1) valahová nyílik, vagyis lehetőséget ad valahová bemenni. Aki rajta keresztül megy be, az üdvözül, „ki-be jár”, és örök életet adó táplálékot, legelőt talál. Csak Ő (Krisztus) hozza a nyáj számára az üdvösséget, ezért őhozzá kell mindenkinek közeledni. Ez a végső cél: a hazatalálás, az üdvösség, a boldog örök élet, amiről nem szabad sohasem megfeledkezni. Ennek elérésében kell segítenünk egymást. Aki nem ezt teszi, az „tolvaj és rabló”. „Nincs üdvösség senki másban.”, hallottuk tegnap.
Az életet Jézus az Atyától kapta, de a Fiú jogán birtokolja, így megvan hozzá a joga, hogy szabadon adományozza. Igazi életnek csak azt lehet nevezni, amit ő ad, mert azon nem uralkodik a halál. Jézusnál az élet magában foglalja a hazatérést az Atyához. A benne hívők az Atyánál elnyerik jutalmukat, amely nem más, mint az örök üdvösség, az Isten életében való részesedés.
A kapu másrészt (2) védelmet nyújt. Jézus – mint kapu – azokkal szemben nyújt védelmet, akik nem szeretik a nyájat, nem a nyáj javát keresik, hanem saját előnyüket, hasznukat és saját dicsőségüket. Ők a „béresek”, a „báránybőrbe bújt farkasok”, a „tolvajok”, tőlünk az örök életet „elrablók”, akik a nyáj pusztulását okozzák.
Nem véletlen, hogy Jézust csak az ő tanítványa, Júdás tudta elárulni, aki anyagi haszonszerzésből ragadta magához a pénz kezelését, holott Máté, aki előzőleg Léviként vámos volt, sokkal jobban értett volna a pénz kezeléséhez, hiszen ez volt a szakmája. A későbbi egyházszakadások, a protestáns „egyházak” kiválása és a mai szekták kialakulása mögött is mindig anyagi és hatalmi érdek húzódik meg, és a legnagyobb károkat az Egyházon belül ma is az önző, elégedetlenségeket és viszályokat szító, a pásztorok munkáját rosszindulatú kritikákkal, sokszor rágalmakkal tönkretevő, magukat „ igazi hívőknek” gondolók okozzák.
Mi ne rájuk figyeljünk, hanem Jézusra! Törekedjünk Jézust egyre jobban megismerni, az ő a tanítását minden nap egyre jobban megérteni és követni, ez által a vele való személyes kapcsolatunkban mindennap fejlődni, hogy így eljussunk örök életre!