Hus. 5. vas. B. – Jn 15, 1-8 – Tudjuk-e, hogy miért van szükségünk a Jézussal való élő kapcsolatra?
A szőlőtő és a szőlővesszők kapcsolatáról (= egységéről) szóló példabeszédben Jézus a Benne hívők lelki életének alapelvét fogalmazta meg. Csak úgy lehet termékeny az életünk = csak akkor hozhatunk gyümölcsöt, ha Benne maradunk: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. 
Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek.” Aki nem marad Benne, aki elszakad Tőle, abban nem kering tovább az életnedv, az elszárad. Ezeket a vesszőket a szőlősgazda, az Atya lemetszi és tűzre veti. De az élő venyigéket is megtisztítja, megmetszi, hogy többet teremjenek. Felfigyelhetünk arra, hogy a magyar nyelv igekötői mily nagyszerűen megkülönböztetik a jelentést: a Szőlősgazda a száraz venyigéket lemetszi, az eleveneket megmetszi.
Jézus legfontosabb tanítása: Benne kell maradnunk, élő kapcsolatban kell lennünk Ővele, aki az Élet forrása. Hogyan lehetséges ez? – A hit és a szeretet révén. „Maradjatok meg szeretetemben!” De a szeretetre képtelenek vagyunk a kegyelem nélkül. A hit és a szeretet a feltámadott Krisztus teremtő Lelkének, a Szentléleknek a műve bennünk. Szentlélek nélkül nem tehetünk semmit. De ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kell tennünk. A Szentlélek nem helyettünk cselekszik, hanem cselekvőkké tesz bennünket, hogy az Ő erejében szabadon megtegyük az Atya akaratát: segítségével elmélyítsük hitünket és tevékenyebbé tegyük szeretetünket.
Jól tudjuk, hogy az szereti Jézust, aki megtartja tanítását. A Jézus iránti engedelmesség azonban nemcsak abból áll, hogy megfelelünk a Jézus által felállított feltételrendszernek (bizonyos külső előírásoknak és követelményeknek), hanem életünkkel is kell kötődnünk Hozzá.
! A vesszőt is az teszi a szőlőtővel eggyé, hogy az éltető nedvek áramlása a teljes belső egység révén a gyökerétől a gyümölcséig áthatja az egész növényt. Az a gyökérzet, amely táplálja a szőlőtőt, valójában Jézus egysége az Atyával. Mi ebbe az elszakíthatatlan kapcsolatba léphetünk be. Jézussal eggyé válva az Atyával is eggyé válunk a Szentlélek kegyelmi ereje által. A külsőséges cselekvés, az emberi cselekedetek erőfeszítései kevesek ehhez, belső egységre van szükség.
! Nem szabad elszakadnunk a gyümölcsterméshez nélkülözhetetlen erőt adó gyökértől! Ez azt jelenti, hogy egyre élőbb kapcsolatban = „életközösségben” kell lennünk Jézussal, és törekednünk kell arra, hogy Jézussal együtt mindennap vállaljuk a szolgáló szeretet tetteit.
Egyetlen szőlőtőke sem magának termi gyümölcsét. Jézus értünk, a mi üdvösségünkért jött a földre. Mindenkori „keresztényi”, azaz „krisztusi” feladat, hogy a közösség asztalára tegyük jótetteink gyümölcsét, amelyet Isten szőlőskertjében teremhetünk.
Igyekezzünk, hogy Krisztussal egyre szorosabb egységben a Szentlélek gyümölcseit teremjük, és így dicsőítsük meg az Atyát!