Évk. 7. hét, szombat – Mk 10.13-16 – Igyekszünk-e jó gyermekei lenni a mennyei Atyának és jó testvérei Jézusnak?
A mai evangéliumban Jézus nemcsak az apostoloknak mondta, hanem – általános alanyt használva – nekünk is mondja, hogy „Aki nem úgy fogadja az Isten Országát, mint egy gyermek, az nem megy be oda.” Gondolkodjunk el azon, hogy Jézus szerint a gyermeknek milyen magatartását kell követnünk!
Fel kell tételeznünk, hogy Jézus egészen kicsi gyermekekről beszélt, akiket még ölbe tudott venni, akik gondoskodásra, törődésre szorulnak, és egyáltalán az életben maradáshoz is támaszra, segítségre van szükségük. Ezek a kisgyermekek ugyanakkor ösztönösen bíznak szüleikben, mellettük érzik biztonságban magukat, mert tapasztalják, hogy szüleik gondoskodnak róluk (és bizalommal közelednek Jézushoz is).
Hozzájuk hasonlóan nekünk is hinnünk kell, hogy Isten úgy szeret minket, mint egy jó atya, aki saját életében részesít minket, gondunkat viseli, a mi boldogságunkat és az üdvösségünket akarja. Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia mondta (Jn 3.16), hogy „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Isten Országát – vagyis az örök életet, az örök üdvösséget – úgy kell fogadnunk, mint ajándékot, amit nem lehet kiérdemelni, és amit saját erőnkből nem tudunk megszerezni. Ugyanakkor – mint a kis gyermekek – engednünk kell, hogy az Isten megajándékozzon minket.
Ajándékként kell fogadnunk Istentől a bűneink bocsánatát is, amelyet szintén nem lehet kiérdemelni. Ez is az Atya meg nem érdemelt, irgalmas szeretetének az ajándéka, amelyet Jézus érdemelt ki számunkra. A szentgyónásban a bűneink alóli feloldozás szavai szólnak erről: „Isten, a mi irgalmas Atyánk, aki szent Fiának kereszthalála és föltámadása által kiengesztelődött a világgal, és kiárasztotta ránk a Szentlelket a bűnök bocsánatára.”
Jézus tanítását kell követnünk, és bizalommal kell kérnünk azt, amiről úgy gondoljuk, hogy jó nekünk, legfőképpen a Szentlelket. És ugyanilyen bizalommal kell elfogadnunk azt, amit Ő ad, vagy megenged nekünk, bízva abban, hogy Ő tudja, mi válik igazán a javunkra, és hogy Ő a nehézségeinkben és megpróbáltatásainkban is szeret és megsegít minket.
A szentmisében halljuk az Úr imájának bevezetőjében: „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a Szentlélek által, ezért nagy bizalommal így imádkozhatunk: Mi Atyánk!” Isten gyermekeinek bizalmával kell figyelnünk a Szentlélekre. Nyitottsággal, bizalommal és készséggel kell fogadnunk a Szentlélek útmutatásait, Őt kell követnünk, mert az Atya akaratát közvetíti számunkra, és egyben erőt is ad az Atya akaratának elfogadására és teljesítésére.
! Jól tudjuk, mi az Isten akarata, a mennyei Atya számunkra készített legnagyobb ajándéka: hogy üdvözüljünk, vagyis az örök boldogságban együtt lehessünk Istennel és szeretteinkkel.