Évközi 30. hét – Ef 4,32-5,8; Lk 13, 10-17
Magatartásunk, szavaink és cselekedeteink milyen lelkületről árulkodnak?
Lukács evangélista a mai evangéliumban úgy fogalmazott, hogy azt a beteg asszonyt, aki „annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni, a betegség lelke tartotta hatalmában már 18 éve.”
Eszerint az asszony a gonosz szellem uralma alatt állt, mert Jézus a „betegség lelkétől” szabadította meg, vagyis megszabadult a sátán bilincseiből. Meggyógyítását megfelelő lelkülettel fogadta: „Rögtön fölegyenesedett és dicsőítette Istent.”
Jézussal mindegyikünk számára elérkezett a megváltás és megmentés ideje. Engedjük, hogy Jézus kiegyenesítse az „evilági” vágyak és szenvedélyek rabságában meggörnyedt hátunkat, hogy szemeink a földiekről az égiekre irányuljanak, vagyis „elsősorban Isten országát és annak igazságát” keressük.
Értelmünk hódolata után, miután megértettük Jézus tanítását, következik akaratunk hódolata, amikor nagy elszántsággal követni akarjuk azt, amit megértettünk. Ezt követi érzelmeink hódolata. Tudomásul kell vennünk, hogy személyiségünknek ez a hármas tevékenysége hosszabb időt vesz igénybe, mint a 18 éve görnyedt asszony gyógyulása, aki „rögtön fölegyenesedett”.
Újra és újra meg kell vizsgálnunk, hogy milyen vágyak és indulatok mozgatnak minket, ezek hogyan nyilvánulnak meg gondolkodásunkban, szavainkban, cselekedeteinkben és egész magatartásunkban. Ehhez nagy segítséget nyújt a mai szentlecke, amely részletesen felsorolja, hogy konkrétan mely evilági vágyak és szenvedélyek tarthatják rabságban az embert, vagyis melyeket kell elhagyni. Ezek a „testi kívánságok”, a „szemek kívánságai” (pl. a kapzsiság, a földi gazdagság és pénz utáni vágy) és a kevélység, a földi dicsőség utáni vágy. A szentlecke ide sorolja az „ocsmány, léha, kétértelmű szavakat” is, amelyek elárulják, hogy mi lakik az ember szívében.
Állhatatosságra, komoly elhatározásra és nagyon sok gyakorlásra van szükség, amíg végképp megszabadulunk a test kívánságaitól és cselekedeteitől, vagyis a gonosz lélek uralmától és bilincseitől, és a „Szentlélek gyümölcsei” szilárd „erényekké” alakulnak bennünk.
! Csak fokozatosan tudjuk levetni a régi embert és magunkra ölteni Szentlélek által a „krisztusi embert”, hogy ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Krisztus Jézusban volt, és ez hassa át gondolatainkat, érzésvilágunkat, vágyainkat, és ez nyilvánuljon meg szavainkban, cselekedeteinkben és egész magatartásunkban.
A magunk részéről ennek a nagyon tudatos munkának az elvégzésére, Isten részéről pedig ennek a munkának az eredményessé tételére van szükség. Mi igenis, éppen a gyógyulásért jövünk az Úr napján a templomba, hogy megerősítést kapjunk, és ezért „hálaadással magasztaljuk Istent”.
A helyes értékrendünk kialakításához és az ennek megfelelő életvitelünkhöz szüntelenül kérjük a Szentlélek segítségét, mert nélküle semmire sem megyünk!