Nov. 5. Szent Imre herceg – Lk 12, 35-40
Készek vagyunk-e bármikor az Úr ítélőszéke elé állni?
Imre herceget László király akarata szerint 1083. november 5-én avatták szentté. Vajon miért tartotta fontosnak László királyunk Imre szentté avatását?
A krónikások szerint a fiatal Imre herceg nagy haladást tett a világi tudományokban és a szentek tudományában egyaránt. Mivel bátyja volt a trón várományosa, ő isteni sugallatra és belső meggyőződésből szüzességi fogadalmat tett. 
De bátyja váratlanul meghalt, és öregedő atyja úgy gondolta, hogy Imrének kell lépni bátyja helyébe. Nyugodt lélekkel készült kiváló és engedelmes fiára bízni az ország továbbépítését és az uralkodás minden gondját. Az ország érdekeit is szeme előtt tartva azt kívánta tőle, hogy vegye feleségül Meskó lengyel király leányát. Ezt Imre meg is tette, de úgy gondolta, hogy hűségesnek kell maradnia Istennek korábban tett fogadalmához. Ezért rávette ifjú feleségét, hogy testvérként éljenek egymás mellett.
Imre herceg fiatal kortársai között is kitűnt a lovagi ügyességekben és a középkor legkedveltebb sportjában, a vadászatban. Alig 24 éves volt, amikor 1031. szeptember 2-án vadászat alkalmával egy vadkan halálra sebezte. A mai evangélium szerint azt mondta Jézus, hogy „Boldogok azok a szolgák, akiket Uruk megérkezve ébren talál.” Ezt a szüntelen virrasztásra felszólító mondatot általában úgy szoktuk értelmezni, hogy mivel az Úr késve érkezik, ezért kell Őt várni. Nehéz megérteni a késlekedést, de még nehezebb elfogadható magyarázatot adni arra, ha az Úr siet. Kiváltképp, ha olyanért jön el korán és hirtelen, akihez pedig nagy reményeket fűztünk.
Úgy gondolhatjuk, hogy a magyarság sorsa fordult meg azon, hogy nem Szent Imre lett Szent István utóda a trónon. Akkor talán nem került volna sor arra, hogy a magyarság egy része visszahulljon a pogányságba, nem kellett volna meghalnia Szent Gellértnek, nem lettek volna trónviszályok, nem harcolt volna magyar a magyar ellen.
Arra nem szoktunk gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha Imre házasságából gyermek születik, a jobbiknak tűnő esetben egy kisfia, és röviddel azután halt volna meg az apja. Kérdés, hogy nem tette volna még nehezebbé a magyarság sorsát.
Szent László királyunk meggyőződése volt, hogy Imre a legjobb döntést hozta, amikor hűséges maradt Istennek tett fogadalmához. Biztos volt benne, és mi is biztosak lehetünk abban, hogy Imre hűségére Isten hűsége lett a válasz nemzetünk iránt. Ezenkívül Szent László királyunk azt is felismerte, hogy Isten uralma a szívünkben a legjobb védekezés a környezet ártalmai és minden ellenség ellen. Ezért akart minden időkre szóló követendő példát állítani Imre személyében.
Szent Istvánnak, Szent Imrének, Szent Lászlónak és a többi magyar szentünknek a példájára mi is legyünk biztosak abban, hogy ha Istennel való kapcsolatunkat mindennél többre tartjuk, akkor ez (és egyedül ez) biztosítja magyarságunk fennmaradását, és egyben az örök életet szerzi meg nekünk és szeretteinknek is.