34. évközi hét, kedd – Jel 14,14-19; Lk 21,5-11
Örülünk-e annak, hogy a világ végén mindenki megtudja, hogyan/mennyire szerettük Istent és egymást?
Napjainkban divattá vált a riogatás a „nagy figyelmeztetéssel” és a fenyegetés egy új „világrend” kialakulására utaló jelenségek miatt. H. Kissinger: Világrend c. könyvének fülszövegében így riogat: „Káosz fenyeget a mindeddig példátlan egymásrautaltság és a kölcsönös függőség dacára: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai és azoknak az új technológiáknak a terjedése miatt, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat.”
A mai evangéliumban így óv minket Jézus: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket!” És a világ vége miatt „ne rémüldözzetek!” 
Ennek időpontját senki sem tudja. Előjelei sem lesznek. Csak annyit lehet tudni róla, hogy biztosan bekövetkezik. A mai evangéliumban szereplő „előjelek” nem a világ végének, hanem Jeruzsálem közelgő pusztulásának az előjelei.
A félreértés abból is adódott, hogy a korabeli zsidók hite szerint a jeruzsálemi templomnak állnia kell a világ végéig. Ezért amikor Jeruzsálem és benne a templom pusztulása Kr. után 70-ben bekövetkezett, egyesek – még a tanítványok közül is többen – tévesen azt gondolták, hogy hamarosan bekövetkezik a világ vége is, és egyben Krisztus dicsőséges eljövetele.
A szentlecke is a világ végéről szól, amely a beteljesedésnek és a számadásnak az ideje lesz. Erre utalnak az aratásnak és a szüretnek, valamint a tűznek és a sajtónak a képei. Bármennyire ijesztő is olykor a gonoszság hatalma, Isten eléri célját a teremtéssel. A Jelenések könyvének képes beszéde szerint az utolsó napon a konkolyt különválasztják a búzától, és elégetik. Azokat a „gonosz szőlőmunkásokat” pedig, akik nem szolgáltatták be a termést (= elmulasztották a jó cselekedeteket), ehelyett a szőlősgazda szeretett fiát kidobták a szőlőből és megölték (= nem fogadták el Krisztust, mint életük urát), az utolsó napon Isten „haragjának” sajtójába vetik. Tehát Isten szeretete lesz a perzselő tűz és harag sajtója azoknak, akik Krisztusnak ellenszegültek. (Képletesen szólva: az emberi gonoszság sajtójába vetve préselődött ki Jézus megváltó vére.) Annyit biztosan tudhatunk, hogy a mulandó világ utolsó kozmikus összeomlása után Krisztus dicsőségesen el fog jönni, és az Ő eljövetele az Isten végső győzelmének mindenki előtt való megnyilvánulása lesz: Isten igazságosságának és irgalmas szeretetének diadala. Nyilvánosságra fognak kerülni mindegyikünk legtitkosabb gondolatai, vágyai és cselekedetei, azok is, amelyeket még magunk előtt is szégyellünk, és semmi sem marad jutalom és büntetés nélkül. Mindenki érdemei szerint jut boldog örök életre vagy az örök kárhozatra.
! Mi ne félelemmel gondoljunk a világ végére, hiszen elsősorban a jó tetteink lesznek nyilvánvalóvá, bűneinken kívül pedig az is, hogyan tartottunk bűnbánatot és mennyire igyekeztünk bűneinket jóvátenni. De főleg azt fogja megtudni mindenki, hogy mennyire szerettük Istent és egymást. Ez legyen a mi vigasztalásunk és örömünk!