Nagyböjt 3. hete, szerda – Mtörv 4,1.5-9; Mt 5,17-19
Tudjuk-e, hogy mi a célja/haszna/eredménye annak, hogy „betartjuk” Isten parancsait?
A zsidó írástudók számlálása szerint a Bibliában 365 tiltó parancs van (ahány nap van egy évben) és 248 pozitív előírás (szerintük ennyi csontja van az embernek). A parancsok száma ezek szerint összesen 613. Ez az jelenti, hogy minden nap és minden porcikánkkal teljesítenünk kell Isten parancsait. – Az evangéliumban Jézus azt mondta, hogy ő nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt, hanem hogy tökéletessé tegye. – Hogyan kell ezt értenünk?
Sokan (tévesen) azt gondolják, hogy nincs szükségünk az isteni útmutatásokra és parancsokra, mert az életben elboldogulunk azok nélkül is: magunk is meg tudjuk szabni együttélésünk közös szabályait. Aztán meg kell tapasztalnunk, hogy az anyagi érdek, a hatalom birtoklása és a minden áron való érvényesülés elborít mindent.
Igaz, hogy Isten törvényei egyrészt a földi békés és igazságos együttélésünk normái, valamint emberi méltóságunk védelmezői, de Jézus egyértelműen megfogalmazta, hogy a törvényeknek (és persze a megtartásuknak) a célja és eredménye nem csupán a földi élet és társadalom igazságosságának és békéjének a megteremtése, hanem ezek az örök életre vezető útmutatók, a mennyek országába való eljutás segítői, tehát megtartásuk az örök üdvösségbe való jutásunk alapvető feltétele.
Az ember arra hivatott, hogy keresse Teremtőjét és jusson el a vele való egyesülésre, a teljes és boldog tökéletességre. Csak Istenben találja meg az ember a teljes, tökéletes boldogságát itt a földön, és az örök életben. A parancsok megtartása ehhez a végső célhoz, az Istennek az „eléréséhez” segítik hozzá az embert. Azokat a magatartási és cselekvési szabályokat, amelyek révén az ember „elérheti” a Teremtőjét, maga a Teremtő határozza meg.
Akik nem hisznek az örök életben, és akik életük céljául nem az Istennel való egyesülést tekintik, azok számára ezek a törvények érthetetlenek és értelmetlenek. Sőt, terhet és akadályt jelentenek földi céljaik elérésében.
Jézus az ószövetségi törvényeket egyrészt megtisztította mindazoktól a törvénymagyarázói értelmezésektől, melyekkel a „rabbinikus hagyomány” megkötözte, másrészt helyreállította a törvény eredeti értelmét. Isten a törvénnyel ugyanis segíteni, irányítani akarja az embert, vagyis azok a mi javunkat szolgálják.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az újszövetség népe számára Jézusnak a végletesen leegyszerűsített és tökéletesített „új parancsa” fogalmazza meg az Istennel és egymással való helyes kapcsolatunkat, valamint az üdvösségünk elnyerésének feltételét: „ti úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket”. Nagyböjti felkészülésünkben (és egész életünkben) ennek a célnak a megvalósítására kell törekednünk.
Ne felejtsük tehát, hogy számunkra a Jézus által hitelesített parancsok és előírások, de legfőképpen „Jézus új parancsa” az örök üdvösség elérésének az útját mutatják meg, ezért szívesen követjük, és Isten segítségével igyekszünk megtartani.