Húsvét 2. „irgalmasság” vasárnapja – B. – Jn 20,19-31 Értékeljük-e (elfogadjuk-e) Isten irgalmas szeretetét, és ennek következtében eltölt-e minket Krisztus békéje? Amikor Jézus megjelent tanítványainak, úgy köszöntötte őket, ahogyan minden nap szokásban volt (és ahogy ma is használják): „Salóm aléhem!” = „Békesség nektek!” De megismételte, és ezzel különös nyomatékot adott neki. Jézus meg akarta őket…
Szombat Húsvét hetében – ApCsel 4, 13-21; Mk 16, 9-15 Mi az alapja Krisztus feltámadásába vetett hitünknek? Korunk bibliakutatói gyakorlatilag egyöntetűen úgy vélik, hogy a ma felolvasott evangéliumi részletet már nem Márk evangélista írta, hanem az első és második század keresztényei írták hozzá, mert úgy vélték, hogy Márknak így kellett volna befejezni az evangéliumát. Furcsának…
Csütörtök Húsvét hetében – Lk 24, 35-48 – Eltölt-e minket Krisztus békéje, és békességszerzők vagyunk-e környezetünkben? Jézus halálakor nagy zavar keletkezett a tanítványok „fejében” és lelkében. Teljesen megbénította őket a félelem, sőt a rettegés. Megbénította emlékezetüket is. Megfeledkeztek arról, hogy Jézus nemcsak a halálát, hanem a föltámadását is megjövendölte. Elveszítették cselekvő-képességüket, és gátolta őket Jézus…
Szerda húsvét hetében – Lk 24, 13-35 – Van-e személyes tapasztalatunk Istenről? Elengedhetetlenül szükséges, hogy személyesen megtapasztaljuk Isten létét. Ha csak mások tanúságtételére alapozzuk hitünket, kiszolgáltatjuk magunkat a hitetlenség kísértésének. Ezért ezekben a húsvét utáni hetekben érdemes megfigyelnünk, mik voltak az akadályai annak, hogy feltámadása után felismerjék Krisztust azok, akik halála előtt közeli ismerősei voltak,…
Húsvétkedd – Jn 20, 11-18 – Életünkben egyre élőbbé („személyesebbé”) vált-e Istennel való kapcsolatunk? Jézus a „búcsúbeszédében” tárta fel, hogy ahogyan az Atya szereti őt, és ő szereti az Atyát, úgy szeret minket is, és azt az „új” parancsot adta nekünk, hogy (Jn 13,34) „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” Nem sokkal…
Húsvéthétfő – ApCsel 2,14. 22-33; Mt28,8-15 Mennyire befolyásolja döntéseinket, cselekedeteinket és kapcsolatainkat a föltámadott Krisztusba vetett hit? Húsvét napja után Jeruzsálemben mintha semmi sem változott volna. A főtanács tagjai változatlanul féltek Jézustól és a néptől. Mindenáron szerették volna megtartani hatalmukat, ezért igyekeztek elterelni a figyelmet arról az előttük is nyilvánvaló tényről, hogy Jézus feltámadt, és…
Húsvétvasárnap – ApCsel 10, 34a.37-43; 1Kor 5,6-8; Jn 20, 1-9 – Milyen hatása van életünkre az előző három szent napnak, de különösen Jézus feltámadásának? Nagycsütörtökön Jézus nemcsak „új parancsban” foglalta össze erkölcsi tanítását, hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett minket, hanem amikor megmosta tanítványai lábát, akkor példát is adott nekünk, hogy mi is így…
! Amikor Jézus kilehelte a Lelkét, és lándzsával átdöfött szívéből vér és víz folyt ki, a pogány százados hittel vallotta meg: „Ez valóban az Isten Fia volt,” János apostol ezt írta (1Jn 5,5-7): „Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? … Hárman tanúskodnak róla: a Lélek, a…
Nagyszerda – Iz 50, 4-9a; Mt 26, 14-25 – Milyen lelkülettel készülünk Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünneplésére? Jézus körül két tábor alakult ki, és a két tábor kétféle előkészületének, – kétféle „lelkületének” lehetünk tanúi. Jézus és a tanítványok a húsvéti vacsorára készültek, amelyen Jézus a szeretetének legnagyobb jelét adja. A vallási vezetőknek számító farizeusok…
Nagykedd – Jn 13, 21-33. 36-38 Hallgatunk-e a figyelmeztetésekre, akár kívülről jönnek, akár a lelkiismeretünkben szólalnak meg? Nagykedden minden évben az áruló Júdást állítjuk magunk elé figyelmeztető, intő példaként, hogy levonjuk a magunk számára annak a tanulságait, hogyan jutott el Júdás az árulásig. Mert az ő árulása nem egy váratlan döntés volt. Jézustól való eltávolodása,…